Ma, talán a bőséges információ áramlásnak köszönhetően egy elég gyakran hallható szó az, hogy boldogság. Gondolhatnék a Coca-Cola csili-vili reklámjaira, a nyálas mosolygós családokat mutató autó reklámokra vagy csak a médiából úgy általánosan áramló legyünk boldogok életérzésre. Közben nézem pl.: Pumped Gabót és azon gondolkodok, hogy ő vajon boldog-e?! Látszólag igen. Aztán előveszem magam és elkezdek filózni, hogy vajon én, boldog vagyok? Na és itt elakadok... 

Mert mihez képest? Pumped Gabóhoz? Ránézésre az egy órára jutó leszarom az életet élvezem az életet érzés nála valószínűleg jóval magasabb mint nálam. Akkor ő, ezek szerint boldogabb mint én. De ezzel valami még sem oké. Hogy lehetne ő boldogabb miközben minden egyes megnyilvánulásával szinte felrúgja az írott és íratlan társadalmi szabályokat és úgy viselkedik mint aki fullba nyomja a kretént. Én meg itt ülök, próbálok építeni valamit, alkotni, teremteni vagy legalább úgy élni a saját életem, hogy betartom azokat a társadalmi normákat amiket elvárnak tőlem. Próbálok normális lenni ember társaimmal, egészséges (pár)kapcsolatokat fenntartani és várni, hogy elérjem azt az érzést ami egy Pumped Gabóban van, közben pedig nem értem, hogy neki 'miért könnyű minden' míg nekem 'minden nehéz'. Ugye ismerős gondolat, hogy másnak miért van valamije amire én érdemesebb lennék (más miért él olyan jól, miért gazdag, miért van szép nője, miért van normális családja..stb)?

Van az a mondás, hogy boldogok a lelki szegények. Na ezt sokféle képen lehet értelmezni, én ebből azt használom (szigorúan vallásmentes formában), hogy azok a lelki szegények akik műveletlenek/kevésbé tanultak. Tényleg nem akarok teológiai/értelmezési kérdéseket feszegetni, nálam ezt jelenti és kész. Ha így nézem akkor pedig Pumped Gabó azért lenne boldogabb mert kevésbé tanult? Ez elég nagyképűen hangzana tőlem, hisz ezzel a mondattal máris Gabó fölé helyeztem magam.. amit amúgy nem szeretek mert az okosság egy relatív, nehezen vizsgálható fogalom (pont olyan mint a mostani boldogság szó). Adott kor, kultúra és a vizsgált terület ad neki keretet, tartalmat. Makró környezetben pedig én határozom meg, hogy ki az okos vagy buta számomra. Na de nem is ez a lényeg, hisz itt van Gabó aki láthatóan boldogabb és talán nem azért mert teszem azt kevesebbet töltött tanulással mint én. Ennek igazolását a tágabb ismeretségi körömben is megtalálom, hisz van olyan fiú barátom aki okos, tanult és kb. Gabó szintű életet él (bár nála a tudatmódosítók is bejátszanak elég rendesen).

És akkor egy kis kitérő amit amúgy nagyon fontos tisztázni: szerintem a boldogság szót kétfelé kell szedni. De kezdésnek mi is a boldogság? Azt szokták mondani, hogy egy állapot amikor minden optimális bennünk, illetve körülöttünk. Egy olyan helyzet amit pontosan definiálni nem lehet, talán még leírni sem, de érzésre tudjuk, hogy igen ez az. És szerintem a reklámok, a média mind itt ver át téved. Hisz azt próbálják elhitetni, hogy ez egy konstans fenntartható valami, egy folyamatos érzés aminek mindig léteznie kell, hisz ha megszűnik az a megsemmisüléssel ér fel. Ezért a fenntartásért  tenni pedig fodrásszal, nyaralással, akciós mosógép vásárlásával és még sorolhatnám mi mindennel lehet. Materiális dolgokhoz kötnek egy érzést amit aki elhisz, az függőjévé válik mint a drogosok az anyagnak. Belőlük lesznek azok akik folyamatosan újabb hasznos vagy haszontalan értékek megszerzésével kompenzálják szomorúságukat, annak reményében, hogy a boldogságukat így megtalálhatják/visszaszerezhetik. 

De vissza a kétfelé szedéshez: szerintem van egy általános mentális állapot amikor agyunk/testünk kémiája minden szempontból optimális. Van bőven endorfin, szerotonin, oxitocin meg még ki tudja mi. Kevés stressz ér és alapvetően mindent pozitívan látunk. Van jövő képünk, reálisan el tudjuk helyezni magunkat a jelenben, vannak céljaink és még sorolhatnám. Sokan hívják ezt egy boldog állapotnak, bár én ezt valahogy máshogy nevezném. Mondjuk optimális állapotnak. Már csak azért is mert számomra a boldogság nem ez, hanem egy másik, jóval ritkább állapot amit "ott és akkor" csak én tudok megélni. Ez szintén egy optimális szituáció, viszont itt nem feltétel, hogy az életünk is rendben legyen. Nem kell sem a kémiának, sem a jelen vagy jövőképünknek jónak lennie, szimplán csak megélünk egy olyan pillanatot amit ott és abban a helyzetben optimálisnak (megismételhetetlennek), vagy annál jobbnak tartunk. Ebből kifolyólag az érzés sem tartható fent sokáig (bár a hatása ettől még hosszú ideig kitarthat) tehát az elvárás, amit a reklámok sugallnak, hogy ezt egy életen át érezzük, nettó hülyeség. Például lehet ez egy természeti képződmény csodálása, egy kisállat vagy gyermek születése, egy barátságos gesztusa valakinek felénk, egy mosoly egy lánytól a metrón.. bármi de kevés olyan dolog amit mondjuk egy ital vagy háztartási termék megvásárlása adhatna.

Viszont Pumped Gabónál ugye nem erről a boldogságról beszélünk, mert ahogy írtam, ez mindenkinek a sajátja és nem megismételhető vagy átruházható. Pumpednél (illetve nálam is) ezért az optimális állapotot kell megkeresni. De mi lehet az oka, hogy Ő ezt többször éri el mint mondjuk én vagy te?

A véleményem az, hogy egy nagyon egyszerű dolog az amiért Ő képes erre, mi pedig csak irigykedve nézzük: ez pedig a félelem. A félelem, ami benne kevesebb. Nem a sötéttől vagy a többi embertől hanem magától az élettől. Ő nem fél megélni a vágyait míg mi minden nap azon szorongunk, hogy vajon jó-e amit teszünk, belemerjünk-e vágni az ismeretlenbe, nem sértünk-e meg ezzel valakit. Félünk a következményektől, félünk, hogy ha ránézünk egy másik emberre, aki tetszik nekünk, akkor vajon mi fog történni. Félünk a csalódástól, félünk az érzéseinktől, félünk kimondani a vágyainkat vagy azokat amik bántanak. Félünk mert meg akarunk felelni magunknak, a családunknak, a makró környezetünknek és még sorolhatnám. Félünk magabiztosak lenni, félünk szépek lenni, félünk okosak lenni, félünk megmutatni a képességeinket, az erősségeinket, a hobbinkat, a vonzódásainkat. Félünk új ruhákat venni, új frizurát csináltatni még ha tudjuk is, a mostaniakkal baj van vagy csak vágyunk rá. Azt hisszük betegek vagyunk ha szeretnénk szuperhős ruhában rohangászni, undorítóak ha szeretnék egy erdőben szexelni a szerelmünkkel, gyengének ha kimondjuk, hogy szeretünk egy másik embert... 

Gabó nem fél megélni mindazt amit a világból lát, tud, akar. És mégis mi akarjuk elítélni, hogy egy 'buta paraszt' egy tanulatlan senki, miközben ha mi is úgy gondolkodnánk az életünkről ahogy ő teszi a sajátjával, igazából akkor lenne csak jogunk kritizálni. Azzal próbáljuk kompenzálni a (hozzá mért) sikertelenségünket, hogy fölé próbáljuk helyezni magunkat azzal, hogy magunk alá gyűrjük, sokszor az értelmi képességeit kikezdve. Én csodálom őt mert olyan életet él, amiből ha egy picit magaménak tudhatnék, akkor máris boldogabb és sikeresebb lehetnék. Introvertáltként igen, néha én is vágyok egy kis extrovertáltságra (amit amúgy próbálok is keresni). Ugye van az a mondás, hogy az élet a komfortzónán kívül kezdődik, és ez nagy igazság!

És ezzel el is jutottunk egy fontos kérdéshez: amikor a boldogságunkat másban akarjuk megtalálni. Ugye sejthető, hogy egy hatalmas hülyeség ez a gondolat?! Más nem felel a mi boldogsá... bocsánat, optimális állapotunkért (a boldogságunkért felelhet néha, de az ugye nem egy konstans fenntartható állapot). Ennek a kémiája, mindene csak a mi fejünkben van, ezért csak mi felelünk érte. Ha nem vagy valaki mellett boldog, az nem azért van mert a másik boldogtalanná tesz, hanem mert te a boldogtalanságot kötöd a másikhoz. Fura gondolatok ezek, de ha boldog akarsz lenni egy másik ember mellett akkor először azon gondolkodj el, hogy te vajon miért nem érzed magad boldognak (azaz, miért akarod, hogy a másik tegyen boldoggá). Sok embernél itt bukik ki, hogy valamit elrontott anno (pl.: gyermekkorban, fiatal felnőtt korában..), amit a hozzá legközelebb állón akar levezetni. Mástól vár megoldást arra, ami valójában az ő elcseszett fejében létezik. 

Pumped Gabó nem mástól várja az optimális érzést, hanem tesz érte. És ezért messzemenően respektálható az élete (persze az már más kérdés, hogy ettől még sokszor alpári vagy kretén dolog amit tesz, de annak nincs sok köze ehhez).