Tegnap voltunk futóversenyen a macskával aminek két tanulsága volt számomra
- A macskám szereti a futóversenyeket mert szerintem többet futott kint mint a sok sportoló (költői túlzással)
- A macska egy csirkemágnes. Nem volt ember aki nem akarta megsimogatni, megfogni, felemelni, lefotózni, sétáltatni..stb. Ennél jobb csajozási módot pedig nem is akarhatna egy zárkózottabb ember.
Szóval satnya szociális életem egy újabb program opcióval bővült: a macska sétáltatással. Még szerencse, hogy jövő héten megjön az új táskája is. Ja igen, amit majdnem kihagytam, újra volt ember aki melegnek nézett, bár ezt a fotót elnézve, ezt nem is csodálom (amúgy nem zavar).
Más sztori: van egy gyermekkori ismerősöm, jó 10-12 éve ismerem, bár alapvetően nem tartjuk már a kapcsolatot. Viszont tegnap kint volt ezen a versenyen egy közös ismerősünk, aki elmesélte, hogy a 10 éves párkapcsolata, vagyis már a házassága, most ért véget. Ráadásul úgy, hogy a felesége, a szülés előtt két hónappal közölte, hogy beadja a válókeresetet. Egyből az jutott eszembe, hogy sírhatnék bármennyit is az elmúlt hónapok eseményein, az ismerősöm problémáját nem tudnám überelni. Bár talán nagyon más sem...
Tíz év és egy esküvő után, az első gyermek érkezése előtt beadott random, 'el akarok válni' történet azért nagyon durva. Unokatesóm jutott egyből eszembe mert nála is hasonló volt a sztori, csak ott a pici születése után lépett le a srác azzal a nővel, aki eladó volt ott ahol a pelenkákat vette a kicsinek. Én nem is értem, mi van ma az emberekkel? Tényleg ennyire jó sora van mindenkinek, hogy ilyen szitukat hoznak össze? Az én utolsó szakításom meg ezekhez képest semmi (aztán pedig engem is megviselt). No de mindegy is, mivel a kérdésem költői így nem is akarok választ találni rá. Legalábbis itt nem. Sajnálom a srácot.. nagyon.
